Kérlek, ne menj! - énekelte KC and the Sunshine Band 1979-ben. Azóta minden évtizedre jutott minimum egy Please don't go átirat. Kérem, ne menjenek! Lássuk őket!
Harry Wayne Casey (röviden: KC) eleinte egy lemezboltban volt alkalmazott, emellett részmunkaidőben a TK Recordsnak dolgozott, hogy később a TK Records "mindenesével", Richard Finch-csel összehaverkodva megalapítsák a '70-es évek végének, '80-as évek elejének egyik meghatározó disco csapatát.
Nem jött azonnal az elismerés, első számaikat (Blow Your Whistle, Sound Your Funky Horn), nem kapták fel a rádiók, viszont az 1974-ben George McCraenek írt Rock Your Baby már nagy siker lett, sőt írtak egy Grammy-díjas nótát Betty Wrightnak is (Where Is the Love). Ekkor belehúztak KC-ék, jobban rágyúrtak a saját projektre, és 1975-től olyan bombasikereket szállítottak futószalagon, mint pl. a Get Down Tonight, a That's the Way (I Like It), a (Shake, Shake, Shake) Shake Your Booty, vagy az I'm Your Boogie Man. Ezek mind No.1 pozícióig jutottak a tengerentúlon, és a Beatles után ők lettek az első együttes, amely 4 listavezető számot tudott készíteni egy év alatt. Ezzel annyira velejárói lettek a diszkós buliknak, hogy még a klasszikussá nemesült Szombat esti lázban is felcsendült egy daluk, a Boogie Shoes.
1979-ben jelent meg a Do You Wanna Go Party című album, melyről a Please Don't Go megjelenése után azonnal No.1 lett. Bár csak egy hétig töltötte be ezt a pozíciót, mégis történelmet írt, ugyanis az 1980-as évek legelső listavezetője volt. A következő albumok sikertelenségével nőtt a feszültség az alapítók között, végül 1981-ben csődbe ment a TK Records, és a felek inkább külön folytatták útjukat. A KC and the Sunshine Band csillaga - bár egy nagy sikerük még volt 1983-ban, ekkor a Give It Up tudott listavezető lenni - leáldozott a diszkókorszakkal együtt, de az együttes a mai napig sikerrel turnézik, köszönhetően részben a dalaikból készült sikeres feldolgozásoknak. A későbbiekben minden bizonnyal visszatérek majd a Give It Upra, a Shake Your Booty-ra, vagy a That's the Way-re egy-egy poszt erejéig.
Az 1990-es években a eurodance irányzat gyakran nyúlt vissza a diszkókorszak slágereihez, így a KC and the Sunshine Bandet sem kerülhette el a feldolgozási hullám. A Plese Don't Go-t a Double You nevű formáció kapta elő 1992-ben, és kicsit felgyorsítva az ütemet, világszerte a listák élmezőnyébe ugrottak ezzel, sőt még az eredeti KC and the Sunshine Band lemezek iránti érdeklődést is növelték. A dalhoz klip is készült (lentebb), melyben a tipikusan kor bálványa, latinos külsejű, bőrdzsekis énekes, William Naraine és két mai szemmel is meglehetősen csinos hölgyemény látható.
Érdekes módon még 1992-ben megjelent a K.W.S. féle cover is, mely gyakorlatilag a egy az egyben a Double You verzió a brit formáció előadásában, sőt még a klip is hasonló koncepció. A Double You egész Európában befutott a dallal, a K.W.S. viszont jóformán csak brit területen lett igazán sikeres.
Ahogyan a '90-es évek eurodance előadói a diszkókorszakba nyúltak vissza, úgy a mai dance előadók a '90-es évek eurodance-éhez. Ennek következtében 2008-ban újabb ráncfelvarráson esett át a nóta, ekkor a svéd Basshunter alakította a kor ízléséhez.
Ha a KC-féle lassabb verzióra tyúkszemek és vízhólyagok ezreit taposták egymás lábára az emberek a diszkókban, akkor a Double You/K.W.S./Basshunter verziókra biztosan még több láb esett áldozatul.
